tétlenség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

tétlen +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈteːtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: tét‧len‧ség

Noun

[edit]

tétlenség (plural tétlenségek)

  1. inaction
    Synonym: passzivitás
    Antonym: cselekvés

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tétlenség tétlenségek
accusative tétlenséget tétlenségeket
dative tétlenségnek tétlenségeknek
instrumental tétlenséggel tétlenségekkel
causal-final tétlenségért tétlenségekért
translative tétlenséggé tétlenségekké
terminative tétlenségig tétlenségekig
essive-formal tétlenségként tétlenségekként
essive-modal
inessive tétlenségben tétlenségekben
superessive tétlenségen tétlenségeken
adessive tétlenségnél tétlenségeknél
illative tétlenségbe tétlenségekbe
sublative tétlenségre tétlenségekre
allative tétlenséghez tétlenségekhez
elative tétlenségből tétlenségekből
delative tétlenségről tétlenségekről
ablative tétlenségtől tétlenségektől
non-attributive
possessive - singular
tétlenségé tétlenségeké
non-attributive
possessive - plural
tétlenségéi tétlenségekéi
Possessive forms of tétlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tétlenségem tétlenségeim
2nd person sing. tétlenséged tétlenségeid
3rd person sing. tétlensége tétlenségei
1st person plural tétlenségünk tétlenségeink
2nd person plural tétlenségetek tétlenségeitek
3rd person plural tétlenségük tétlenségeik

Further reading

[edit]