viszonylat

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

viszony +‎ -lat

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈvisoɲlɒt]
  • Hyphenation: vi‧szony‧lat
  • Rhymes: -ɒt

Noun

[edit]

viszonylat (plural viszonylatok)

  1. relation, respect

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative viszonylat viszonylatok
accusative viszonylatot viszonylatokat
dative viszonylatnak viszonylatoknak
instrumental viszonylattal viszonylatokkal
causal-final viszonylatért viszonylatokért
translative viszonylattá viszonylatokká
terminative viszonylatig viszonylatokig
essive-formal viszonylatként viszonylatokként
essive-modal
inessive viszonylatban viszonylatokban
superessive viszonylaton viszonylatokon
adessive viszonylatnál viszonylatoknál
illative viszonylatba viszonylatokba
sublative viszonylatra viszonylatokra
allative viszonylathoz viszonylatokhoz
elative viszonylatból viszonylatokból
delative viszonylatról viszonylatokról
ablative viszonylattól viszonylatoktól
non-attributive
possessive - singular
viszonylaté viszonylatoké
non-attributive
possessive - plural
viszonylatéi viszonylatokéi
Possessive forms of viszonylat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. viszonylatom viszonylataim
2nd person sing. viszonylatod viszonylataid
3rd person sing. viszonylata viszonylatai
1st person plural viszonylatunk viszonylataink
2nd person plural viszonylatotok viszonylataitok
3rd person plural viszonylatuk viszonylataik

Further reading

[edit]