különös

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

külön +‎ -ös

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkylønøʃ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: kü‧lö‧nös
  • Rhymes: -øʃ

Adjective

[edit]

különös (comparative különösebb, superlative legkülönösebb)

  1. strange, odd, unusual, weird, eerie
    Synonyms: furcsa, fura, szokatlan

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative különös különösek
accusative különöset különöseket
dative különösnek különöseknek
instrumental különössel különösekkel
causal-final különösért különösekért
translative különössé különösekké
terminative különösig különösekig
essive-formal különösként különösekként
essive-modal
inessive különösben különösekben
superessive különösön különöseken
adessive különösnél különöseknél
illative különösbe különösekbe
sublative különösre különösekre
allative különöshöz különösekhez
elative különösből különösekből
delative különösről különösekről
ablative különöstől különösektől
non-attributive
possessive - singular
különösé különöseké
non-attributive
possessive - plural
különöséi különösekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]