megelégedettség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

megelégedett (contented) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛɡɛleːɡɛdɛt͡ʃːeːɡ]
  • Hyphenation: meg‧elé‧ge‧dett‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

[edit]

megelégedettség

  1. contentment

Declension

[edit]

The plural is rare.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megelégedettség megelégedettségek
accusative megelégedettséget megelégedettségeket
dative megelégedettségnek megelégedettségeknek
instrumental megelégedettséggel megelégedettségekkel
causal-final megelégedettségért megelégedettségekért
translative megelégedettséggé megelégedettségekké
terminative megelégedettségig megelégedettségekig
essive-formal megelégedettségként megelégedettségekként
essive-modal
inessive megelégedettségben megelégedettségekben
superessive megelégedettségen megelégedettségeken
adessive megelégedettségnél megelégedettségeknél
illative megelégedettségbe megelégedettségekbe
sublative megelégedettségre megelégedettségekre
allative megelégedettséghez megelégedettségekhez
elative megelégedettségből megelégedettségekből
delative megelégedettségről megelégedettségekről
ablative megelégedettségtől megelégedettségektől
non-attributive
possessive - singular
megelégedettségé megelégedettségeké
non-attributive
possessive - plural
megelégedettségéi megelégedettségekéi
Possessive forms of megelégedettség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megelégedettségem megelégedettségeim
2nd person sing. megelégedettséged megelégedettségeid
3rd person sing. megelégedettsége megelégedettségei
1st person plural megelégedettségünk megelégedettségeink
2nd person plural megelégedettségetek megelégedettségeitek
3rd person plural megelégedettségük megelégedettségeik

Further reading

[edit]