Jump to content

ἄλβος

From Wiktionary, the free dictionary

Ancient Greek

[edit]

Etymology

[edit]

    Borrowed from Latin albus. Doublet of ἀλφός (alphós).

    Pronunciation

    [edit]
     

    Adjective

    [edit]

    ἄλβος (álbosm (feminine ἄλβα, neuter ἄλβον); first/second declension

    1. (Byzantine) white
      καὶ ἐπέθηκεν ὁ Ρῶμος τοῖς αὐτοῖς τέτρασι στοιχείοις τὰ ὀνόματα͵ τῇ γῇ τὸ Πράσινον μέρος͵ ὅ ἐστι τὸ χλοῶδες͵ τῇ δὲ θαλάσσῃ͵ ὅ ἐστι τοῖς ὕδασιν͵ τὸ Βένετον μέρος͵ ὡς κυανόν͵ τῷ δὲ πυρὶ τὸ Ρούσιον μέρος͵ ὡς ἐρυθρόν͵ τῷ δὲ ἀέρι τὸ Ἄλβον μέρος͵ ὡς λευκόν· κἀκεῖθεν ἐπενοήθη τὰ τέσσαρα μέρη ἐν Ρώμῃ (Joannes Malalas Chronogr., 1)

    Inflection

    [edit]

    References

    [edit]