kvintett

Hungarian

Etymology

From German Quintett.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkvintɛtː]
• Rhymes: -ɛtː
• Hyphenation: kvin‧tett

Noun

kvintett

1. (music) quintet (a musical composition written for five instruments)
2. (music) quintet (a group of five musicians or singers, each member performing a separate part)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	kvintett	kvintettek
accusative	kvintettet	kvintetteket
dative	kvintettnek	kvintetteknek
instrumental	kvintettel	kvintettekkel
causal-final	kvintettért	kvintettekért
translative	kvintetté	kvintettekké
terminative	kvintettig	kvintettekig
essive-formal	kvintettként	kvintettekként
essive-modal	—	—
inessive	kvintettben	kvintettekben
superessive	kvintetten	kvintetteken
adessive	kvintettnél	kvintetteknél
illative	kvintettbe	kvintettekbe
sublative	kvintettre	kvintettekre
allative	kvintetthez	kvintettekhez
elative	kvintettből	kvintettekből
delative	kvintettről	kvintettekről
ablative	kvintettől	kvintettektől
non-attributive possessive – singular	kvintetté	kvintetteké
non-attributive possessive – plural	kvintettéi	kvintettekéi

Possessive forms of kvintett

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kvintettem	kvintettjeim
2nd person sing.	kvintetted	kvintettjeid
3rd person sing.	kvintettje	kvintettjei
1st person plural	kvintettünk	kvintettjeink
2nd person plural	kvintettetek	kvintettjeitek
3rd person plural	kvintettjük	kvintettjeik

Derived terms

• kvintettes
• kvintettezik

Compound words

• fúvóskvintett
• vonóskvintett

Further reading

• kvintett in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.

Icelandic

Etymology

Borrowed from Italian quintetto.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkʰvɪn̥tɛht]

Noun

kvintett m (genitive singular kvintetts, nominative plural kvintettar)

1. (music) quintet

Declension

Declension of kvintett (masculine)

	singular		plural
	indefinite	definite	indefinite	definite
nominative	kvintett	kvintettinn	kvintettar	kvintettarnir
accusative	kvintett	kvintettinn	kvintetta	kvintettana
dative	kvintett, kvintetti	kvintettinum	kvintettum	kvintettunum
genitive	kvintetts	kvintettsins	kvintetta	kvintettanna

Further reading

• “kvintett” in the Dictionary of Modern Icelandic (in Icelandic) and ISLEX (in the Nordic languages)

Norwegian Bokmål

Etymology

From Italian quintetto.

Noun

kvintett m (definite singular kvintetten, indefinite plural kvintetter, definite plural kvintettene)

1. a quintet (all senses)

References

• “kvintett” in The Bokmål Dictionary.

Norwegian Nynorsk

Etymology

From Italian quintetto.

Noun

kvintett m (definite singular kvintetten, indefinite plural kvintettar, definite plural kvintettane)

1. a quintet (all senses)

References

• “kvintett” in The Nynorsk Dictionary.