ékeik

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ék +‎ -eik (possessive suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːkɛjik]
  • Hyphenation: éke‧ik

Noun[edit]

ékeik

  1. third-person plural multiple-possession possessive of ék

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ékeik
accusative ékeiket
dative ékeiknek
instrumental ékeikkel
causal-final ékeikért
translative ékeikké
terminative ékeikig
essive-formal ékeikként
essive-modal ékeikül
inessive ékeikben
superessive ékeiken
adessive ékeiknél
illative ékeikbe
sublative ékeikre
allative ékeikhez
elative ékeikből
delative ékeikről
ablative ékeiktől
non-attributive
possessive - singular
ékeiké
non-attributive
possessive - plural
ékeikéi