családfő

Hungarian

Etymology

család (“family”) +‎ fő (“head”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɒlaːtføː]
• Hyphenation: csa‧lád‧fő
• Rhymes: -føː

Noun

családfő (plural családfők)

1. head of the house, head of the family, paterfamilias

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	családfő	családfők
accusative	családfőt	családfőket
dative	családfőnek	családfőknek
instrumental	családfővel	családfőkkel
causal-final	családfőért	családfőkért
translative	családfővé	családfőkké
terminative	családfőig	családfőkig
essive-formal	családfőként	családfőkként
essive-modal	—	—
inessive	családfőben	családfőkben
superessive	családfőn	családfőkön
adessive	családfőnél	családfőknél
illative	családfőbe	családfőkbe
sublative	családfőre	családfőkre
allative	családfőhöz	családfőkhöz
elative	családfőből	családfőkből
delative	családfőről	családfőkről
ablative	családfőtől	családfőktől
non-attributive possessive - singular	családfőé	családfőké
non-attributive possessive - plural	családfőéi	családfőkéi

Possessive forms of családfő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	családfőm	családfőim
2nd person sing.	családfőd	családfőid
3rd person sing.	családfője	családfői
1st person plural	családfőnk	családfőink
2nd person plural	családfőtök	családfőitek
3rd person plural	családfőjük	családfőik

Further reading

• családfő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• családfő in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)