erőtlenség

Hungarian

Etymology

erőtlen +‎ -ség

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛrøːtlɛnʃeːɡ]
• Hyphenation: erőt‧len‧ség

Noun

erőtlenség

1. weakness, powerlessness, infirmity

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	erőtlenség	erőtlenségek
accusative	erőtlenséget	erőtlenségeket
dative	erőtlenségnek	erőtlenségeknek
instrumental	erőtlenséggel	erőtlenségekkel
causal-final	erőtlenségért	erőtlenségekért
translative	erőtlenséggé	erőtlenségekké
terminative	erőtlenségig	erőtlenségekig
essive-formal	erőtlenségként	erőtlenségekként
essive-modal	—	—
inessive	erőtlenségben	erőtlenségekben
superessive	erőtlenségen	erőtlenségeken
adessive	erőtlenségnél	erőtlenségeknél
illative	erőtlenségbe	erőtlenségekbe
sublative	erőtlenségre	erőtlenségekre
allative	erőtlenséghez	erőtlenségekhez
elative	erőtlenségből	erőtlenségekből
delative	erőtlenségről	erőtlenségekről
ablative	erőtlenségtől	erőtlenségektől
non-attributive possessive - singular	erőtlenségé	erőtlenségeké
non-attributive possessive - plural	erőtlenségéi	erőtlenségekéi

Possessive forms of erőtlenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	erőtlenségem	erőtlenségeim
2nd person sing.	erőtlenséged	erőtlenségeid
3rd person sing.	erőtlensége	erőtlenségei
1st person plural	erőtlenségünk	erőtlenségeink
2nd person plural	erőtlenségetek	erőtlenségeitek
3rd person plural	erőtlenségük	erőtlenségeik

Derived terms

• erőtlenségi