féltékeny

Hungarian

Etymology

félt +‎ -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfeːlteːkɛɲ]
• Hyphenation: fél‧té‧keny
• Rhymes: -ɛɲ

Adjective

féltékeny (comparative féltékenyebb, superlative legféltékenyebb)

1. jealous

Declension

Inflection of féltékeny
	singular	plural
nominative	féltékeny	féltékenyek
accusative	féltékenyet féltékenyt	féltékenyeket
dative	féltékenynek	féltékenyeknek
instrumental	féltékennyel	féltékenyekkel
causal-final	féltékenyért	féltékenyekért
translative	féltékennyé	féltékenyekké
terminative	féltékenyig	féltékenyekig
essive-formal	féltékenyként	féltékenyekként
essive-modal	—	—
inessive	féltékenyben	féltékenyekben
superessive	féltékenyen	féltékenyeken
adessive	féltékenynél	féltékenyeknél
illative	féltékenybe	féltékenyekbe
sublative	féltékenyre	féltékenyekre
allative	féltékenyhez	féltékenyekhez
elative	féltékenyből	féltékenyekből
delative	féltékenyről	féltékenyekről
ablative	féltékenytől	féltékenyektől
non-attributive possessive - singular	féltékenyé	féltékenyeké
non-attributive possessive - plural	féltékenyéi	féltékenyekéi

Derived terms

• féltékenyen
• féltékenykedik
• féltékenység

 

Further reading

• féltékeny in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN