féltékenység

Hungarian

Etymology

féltékeny (“jealous”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfeːlteːkɛɲʃeːɡ]
• Hyphenation: fél‧té‧keny‧ség

Noun

féltékenység

1. jealousy

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	féltékenység	féltékenységek
accusative	féltékenységet	féltékenységeket
dative	féltékenységnek	féltékenységeknek
instrumental	féltékenységgel	féltékenységekkel
causal-final	féltékenységért	féltékenységekért
translative	féltékenységgé	féltékenységekké
terminative	féltékenységig	féltékenységekig
essive-formal	féltékenységként	féltékenységekként
essive-modal	—	—
inessive	féltékenységben	féltékenységekben
superessive	féltékenységen	féltékenységeken
adessive	féltékenységnél	féltékenységeknél
illative	féltékenységbe	féltékenységekbe
sublative	féltékenységre	féltékenységekre
allative	féltékenységhez	féltékenységekhez
elative	féltékenységből	féltékenységekből
delative	féltékenységről	féltékenységekről
ablative	féltékenységtől	féltékenységektől
non-attributive possessive - singular	féltékenységé	féltékenységeké
non-attributive possessive - plural	féltékenységéi	féltékenységekéi

Possessive forms of féltékenység
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	féltékenységem	féltékenységeim
2nd person sing.	féltékenységed	féltékenységeid
3rd person sing.	féltékenysége	féltékenységei
1st person plural	féltékenységünk	féltékenységeink
2nd person plural	féltékenységetek	féltékenységeitek
3rd person plural	féltékenységük	féltékenységeik

Derived terms

• féltékenységi