gél

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From German Gel, short for Gelatine (gelatin), from French gelate, from Latin gelidus (ice-cold, icy), from gelu (frost, chill).[1]

Pronunciation

[edit]

Noun

[edit]

gél (plural gélek)

  1. gel

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative gél gélek
accusative gélt géleket
dative gélnek géleknek
instrumental géllel gélekkel
causal-final gélért gélekért
translative géllé gélekké
terminative gélig gélekig
essive-formal gélként gélekként
essive-modal
inessive gélben gélekben
superessive gélen géleken
adessive gélnél géleknél
illative gélbe gélekbe
sublative gélre gélekre
allative gélhez gélekhez
elative gélből gélekből
delative gélről gélekről
ablative géltől gélektől
non-attributive
possessive - singular
gélé géleké
non-attributive
possessive - plural
géléi gélekéi
Possessive forms of gél
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gélem géljeim
2nd person sing. géled géljeid
3rd person sing. gélje géljei
1st person plural gélünk géljeink
2nd person plural géletek géljeitek
3rd person plural géljük géljeik
[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Anagrams

[edit]