homogén

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: homogen

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From German homogen, from French homogène, from Ancient Greek ὁμογενής (homogenḗs, of the same race, family or kind), from ὁμός (homós, same) + γένος (génos, kind).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈhomoɡeːn]
  • Hyphenation: ho‧mo‧gén
  • Rhymes: -eːn

Adjective

[edit]

homogén (comparative homogénebb, superlative leghomogénebb)

  1. homogeneous

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative homogén homogének
accusative homogént homogéneket
dative homogénnek homogéneknek
instrumental homogénnel homogénekkel
causal-final homogénért homogénekért
translative homogénné homogénekké
terminative homogénig homogénekig
essive-formal homogénként homogénekként
essive-modal
inessive homogénben homogénekben
superessive homogénen homogéneken
adessive homogénnél homogéneknél
illative homogénbe homogénekbe
sublative homogénre homogénekre
allative homogénhez homogénekhez
elative homogénből homogénekből
delative homogénről homogénekről
ablative homogéntől homogénektől
non-attributive
possessive - singular
homogéné homogéneké
non-attributive
possessive - plural
homogénéi homogénekéi

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]
  • homogén in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN