kitört

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkitørt]
• Hyphenation: ki‧tört

Etymology 1

kitör +‎ -t

Verb

kitört

1. third-person singular indicative past indefinite of kitör

Participle

kitört

1. past participle of kitör

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kitört	kitörtek
accusative	kitörtet	kitörteket
dative	kitörtnek	kitörteknek
instrumental	kitörttel	kitörtekkel
causal-final	kitörtért	kitörtekért
translative	kitörtté	kitörtekké
terminative	kitörtig	kitörtekig
essive-formal	kitörtként	kitörtekként
essive-modal	—	—
inessive	kitörtben	kitörtekben
superessive	kitörtön	kitörteken
adessive	kitörtnél	kitörteknél
illative	kitörtbe	kitörtekbe
sublative	kitörtre	kitörtekre
allative	kitörthöz	kitörtekhez
elative	kitörtből	kitörtekből
delative	kitörtről	kitörtekről
ablative	kitörttől	kitörtektől
non-attributive possessive - singular	kitörté	kitörteké
non-attributive possessive - plural	kitörtéi	kitörtekéi

Etymology 2

kitörik +‎ -t

Alternative forms

• kitörött

Verb

kitört

1. third-person singular indicative past indefinite of kitörik

Participle

kitört

1. past participle of kitörik

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kitört	kitörtek
accusative	kitörtet	kitörteket
dative	kitörtnek	kitörteknek
instrumental	kitörttel	kitörtekkel
causal-final	kitörtért	kitörtekért
translative	kitörtté	kitörtekké
terminative	kitörtig	kitörtekig
essive-formal	kitörtként	kitörtekként
essive-modal	—	—
inessive	kitörtben	kitörtekben
superessive	kitörtön	kitörteken
adessive	kitörtnél	kitörteknél
illative	kitörtbe	kitörtekbe
sublative	kitörtre	kitörtekre
allative	kitörthöz	kitörtekhez
elative	kitörtből	kitörtekből
delative	kitörtről	kitörtekről
ablative	kitörttől	kitörtektől
non-attributive possessive - singular	kitörté	kitörteké
non-attributive possessive - plural	kitörtéi	kitörtekéi