szeszeim

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szesz +‎ -eim (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɛsɛjim]
  • Hyphenation: sze‧sze‧im

Noun

[edit]

szeszeim

  1. first-person singular multiple-possession possessive of szesz

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szeszeim
accusative szeszeimet
dative szeszeimnek
instrumental szeszeimmel
causal-final szeszeimért
translative szeszeimmé
terminative szeszeimig
essive-formal szeszeimként
essive-modal szeszeimül
inessive szeszeimben
superessive szeszeimen
adessive szeszeimnél
illative szeszeimbe
sublative szeszeimre
allative szeszeimhez
elative szeszeimből
delative szeszeimről
ablative szeszeimtől
non-attributive
possessive - singular
szeszeimé
non-attributive
possessive - plural
szeszeiméi