viselkedés

Hungarian

Etymology

From viselkedik +‎ -és (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈviʃɛlkɛdeːʃ]
• Hyphenation: vi‧sel‧ke‧dés

Noun

viselkedés (plural viselkedések)

1. behavior, conduct (especially in the sense of behavioural sciences; often with a neutral, descriptive point of view)

   Synonyms: magatartás, magaviselet

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	viselkedés	viselkedések
accusative	viselkedést	viselkedéseket
dative	viselkedésnek	viselkedéseknek
instrumental	viselkedéssel	viselkedésekkel
causal-final	viselkedésért	viselkedésekért
translative	viselkedéssé	viselkedésekké
terminative	viselkedésig	viselkedésekig
essive-formal	viselkedésként	viselkedésekként
essive-modal	—	—
inessive	viselkedésben	viselkedésekben
superessive	viselkedésen	viselkedéseken
adessive	viselkedésnél	viselkedéseknél
illative	viselkedésbe	viselkedésekbe
sublative	viselkedésre	viselkedésekre
allative	viselkedéshez	viselkedésekhez
elative	viselkedésből	viselkedésekből
delative	viselkedésről	viselkedésekről
ablative	viselkedéstől	viselkedésektől
non-attributive possessive - singular	viselkedésé	viselkedéseké
non-attributive possessive - plural	viselkedéséi	viselkedésekéi

Possessive forms of viselkedés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	viselkedésem	viselkedéseim
2nd person sing.	viselkedésed	viselkedéseid
3rd person sing.	viselkedése	viselkedései
1st person plural	viselkedésünk	viselkedéseink
2nd person plural	viselkedésetek	viselkedéseitek
3rd person plural	viselkedésük	viselkedéseik

Derived terms

• viselkedési

Compound words

• viselkedéskultúra

 

Further reading

• viselkedés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN