épkézláb

Hungarian

Etymology

ép (“sound, unharmed”) +‎ kéz (“hand”) +‎ láb (“leg, foot”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːpkeːzlaːb]
• Hyphenation: ép‧kéz‧láb

Adjective

épkézláb (comparative épkézlábabb, superlative legépkézlábabb)

1. able-bodied (having a sound, strong body; physically competent; fit for service)
2. (figurative, colloquial) practicable, sensible (serving a useful function or which can be put into practice)