ép

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: ep, EP, èp, ép., ер, and

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Of unknown origin.

Pronunciation[edit]

Adjective[edit]

ép (comparative épebb, superlative legépebb)

  1. intact, unharmed

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ép épek
accusative épet épeket
dative épnek épeknek
instrumental éppel épekkel
causal-final épért épekért
translative éppé épekké
terminative épig épekig
essive-formal épként épekként
essive-modal
inessive épben épekben
superessive épen épeken
adessive épnél épeknél
illative épbe épekbe
sublative épre épekre
allative éphez épekhez
elative épből épekből
delative épről épekről
ablative éptől épektől

Derived terms[edit]

(Expressions):

See also[edit]


Vietnamese[edit]

Etymology[edit]

Borrowing from French effe

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

ép

  1. The name of the Latin-script letter F/f.