akkreditál

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German akkreditieren, from French accréditer.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒkrɛditaːl]
  • Hyphenation: akk‧re‧di‧tál

Verb[edit]

akkreditál

  1. (transitive) to accredit

Conjugation[edit]

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN