bőg

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From an onomatopoeia +‎ -g (frequentative suffix). [1]

Pronunciation[edit]

Verb[edit]

bőg

  1. (intransitive) to moo, to cry

Conjugation[edit]

References[edit]

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN