biztató

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

biztat +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbistɒtoː]
  • Hyphenation: biz‧ta‧tó

Adjective[edit]

biztató (comparative biztatóbb, superlative legbiztatóbb)

  1. encouraging, promising, reassuring

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative biztató biztatók
accusative biztatót biztatókat
dative biztatónak biztatóknak
instrumental biztatóval biztatókkal
causal-final biztatóért biztatókért
translative biztatóvá biztatókká
terminative biztatóig biztatókig
essive-formal biztatóként biztatókként
essive-modal
inessive biztatóban biztatókban
superessive biztatón biztatókon
adessive biztatónál biztatóknál
illative biztatóba biztatókba
sublative biztatóra biztatókra
allative biztatóhoz biztatókhoz
elative biztatóból biztatókból
delative biztatóról biztatókról
ablative biztatótól biztatóktól
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative biztató biztatóak
accusative biztatót biztatóakat
dative biztatónak biztatóaknak
instrumental biztatóval biztatóakkal
causal-final biztatóért biztatóakért
translative biztatóvá biztatóakká
terminative biztatóig biztatóakig
essive-formal biztatóként biztatóakként
essive-modal
inessive biztatóban biztatóakban
superessive biztatón biztatóakon
adessive biztatónál biztatóaknál
illative biztatóba biztatóakba
sublative biztatóra biztatóakra
allative biztatóhoz biztatóakhoz
elative biztatóból biztatóakból
delative biztatóról biztatóakról
ablative biztatótól biztatóaktól

Verb[edit]

biztató

  1. present participle of biztat