debütál

Hungarian

Etymology

From German debütieren, from French débuter (“to give the first stroke in a game”), from but (“mark”). With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdɛbytaːl]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: de‧bü‧tál
• Rhymes: -aːl

Verb

debütál

1. (intransitive) to debut

Conjugation

conjugation of debütál

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	debütálok	debütálsz	debütál	debütálunk	debütáltok	debütálnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	debütáltam	debütáltál	debütált	debütáltunk	debütáltatok	debütáltak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	debütálnék	debütálnál	debütálna	debütálnánk	debütálnátok	debütálnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	debütáljak	debütálj or debütáljál	debütáljon	debütáljunk	debütáljatok	debütáljanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	debütálni		debütálnom	debütálnod	debütálnia	debütálnunk	debütálnotok	debütálniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			debütálás	debütáló	debütált	―	debütálva	debütálhat

Derived terms

• debütálás

Related terms

• debütáns