elveszít

Hungarian

Etymology

el- +‎ veszít

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlvɛsiːt]
• Hyphenation: el‧ve‧szít

Verb

elveszít

1. (transitive) to lose (cause something to cease to be in one's possession or capability)

Conjugation

conjugation of elveszít

Infinitive			elveszíteni
Past participle			elveszített
Present participle			elveszítő
Future participle			elveszítendő
Adverbial participle			elveszítve
Potential			elveszíthet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	elveszítek	elveszítesz	elveszít	elveszítünk	elveszítetek	elveszítenek
		Definite	elveszítem én téged/titeket elveszítelek	elveszíted	elveszíti	elveszítjük	elveszítitek	elveszítik
	Past	Indefinite	elveszítettem	elveszítettél	elveszített	elveszítettünk	elveszítettetek	elveszítettek
		Definite	elveszítettem én téged/titeket elveszítettelek	elveszítetted	elveszítette	elveszítettük	elveszítettétek	elveszítették
Conditional mood	Present	Indefinite	elveszítenék	elveszítenél	elveszítene	elveszítenénk	elveszítenétek	elveszítenének
		Definite	elveszíteném én téged/titeket elveszítenélek	elveszítenéd	elveszítené	elveszítenénk	elveszítenétek	elveszítenék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	elveszítsek	elveszíts or elveszítsél	elveszítsen	elveszítsünk	elveszítsetek	elveszítsenek
		Definite	elveszítsem én téged/titeket elveszítselek	elveszítsd or elveszítsed	elveszítse	elveszítsük	elveszítsétek	elveszítsék
Conjugated infinitive			elveszítenem	elveszítened	elveszítenie	elveszítenünk	elveszítenetek	elveszíteniük

Derived terms

• elveszítés