felszólít

Hungarian

Etymology

fel- +‎ szólít

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛlsoːliːt]
• Hyphenation: fel‧szó‧lít

Verb

felszólít

1. (transitive) to call on (to request or ask someone to do something) (followed by -ra/-re)

   felszólít a távozásra ― to ask someone to leave

2. (transitive, of a teacher) to call on (to select a student in a classroom to provide an answer)

Conjugation

conjugation of felszólít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	felszólítok	felszólítasz	felszólít	felszólítunk	felszólítotok	felszólítanak
		Def.	felszólítom	felszólítod	felszólítja	felszólítjuk	felszólítjátok	felszólítják
		2nd-p. o.	felszólítalak	―
	Past	Indef.	felszólítottam	felszólítottál	felszólított	felszólítottunk	felszólítottatok	felszólítottak
		Def.	felszólítottam	felszólítottad	felszólította	felszólítottuk	felszólítottátok	felszólították
		2nd-p. o.	felszólítottalak	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. felszólítani fog.
	Archaic Preterit	Indef.	felszólíték	felszólítál	felszólíta	felszólítánk	felszólítátok	felszólítának
		Def.	felszólítám	felszólítád	felszólítá	felszólítánk	felszólítátok	felszólíták
		2nd-p. o.	felszólítálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. felszólít vala, felszólított vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	felszólítandok	felszólítandasz	felszólítand	felszólítandunk	felszólítandotok	felszólítandanak
		Def.	felszólítandom	felszólítandod	felszólítandja	felszólítandjuk	felszólítandjátok	felszólítandják
		2nd-p. o.	felszólítandalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	felszólítanék	felszólítanál	felszólítana	felszólítanánk	felszólítanátok	felszólítanának
		Def.	felszólítanám	felszólítanád	felszólítaná	felszólítanánk (or felszólítanók)	felszólítanátok	felszólítanák
		2nd-p. o.	felszólítanálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. felszólított volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	felszólítsak	felszólíts or felszólítsál	felszólítson	felszólítsunk	felszólítsatok	felszólítsanak
		Def.	felszólítsam	felszólítsd or felszólítsad	felszólítsa	felszólítsuk	felszólítsátok	felszólítsák
		2nd-p. o.	felszólítsalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. felszólított légyen
Infinitive	felszólítani		felszólítanom	felszólítanod	felszólítania	felszólítanunk	felszólítanotok	felszólítaniuk
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	felszólítás		felszólító	felszólított	felszólítandó	felszólítva (felszólítván)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

potential conjugation of felszólít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	felszólíthatok	felszólíthatsz	felszólíthat	felszólíthatunk	felszólíthattok	felszólíthatnak
		Def.	felszólíthatom	felszólíthatod	felszólíthatja	felszólíthatjuk	felszólíthatjátok	felszólíthatják
		2nd-p. o.	felszólíthatlak	―
	Past	Indef.	felszólíthattam	felszólíthattál	felszólíthatott	felszólíthattunk	felszólíthattatok	felszólíthattak
		Def.	felszólíthattam	felszólíthattad	felszólíthatta	felszólíthattuk	felszólíthattátok	felszólíthatták
		2nd-p. o.	felszólíthattalak	―
	Archaic Preterit	Indef.	felszólíthaték	felszólíthatál	felszólíthata	felszólíthatánk	felszólíthatátok	felszólíthatának
		Def.	felszólíthatám	felszólíthatád	felszólíthatá	felszólíthatánk	felszólíthatátok	felszólíthaták
		2nd-p. o.	felszólíthatálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. felszólíthat vala, felszólíthatott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	felszólíthatandok or felszólítandhatok	felszólíthatandasz or felszólítandhatsz	felszólíthatand or felszólítandhat	felszólíthatandunk or felszólítandhatunk	felszólíthatandotok or felszólítandhattok	felszólíthatandanak or felszólítandhatnak
		Def.	felszólíthatandom or felszólítandhatom	felszólíthatandod or felszólítandhatod	felszólíthatandja or felszólítandhatja	felszólíthatandjuk or felszólítandhatjuk	felszólíthatandjátok or felszólítandhatjátok	felszólíthatandják or felszólítandhatják
		2nd-p. o.	felszólíthatandalak or felszólítandhatlak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	felszólíthatnék	felszólíthatnál	felszólíthatna	felszólíthatnánk	felszólíthatnátok	felszólíthatnának
		Def.	felszólíthatnám	felszólíthatnád	felszólíthatná	felszólíthatnánk (or felszólíthatnók)	felszólíthatnátok	felszólíthatnák
		2nd-p. o.	felszólíthatnálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. felszólíthatott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	felszólíthassak	felszólíthass or felszólíthassál	felszólíthasson	felszólíthassunk	felszólíthassatok	felszólíthassanak
		Def.	felszólíthassam	felszólíthasd or felszólíthassad	felszólíthassa	felszólíthassuk	felszólíthassátok	felszólíthassák
		2nd-p. o.	felszólíthassalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. felszólíthatott légyen
Inf.	(felszólíthatni)		(felszólíthatnom)	(felszólíthatnod)	(felszólíthatnia)	(felszólíthatnunk)	(felszólíthatnotok)	(felszólíthatniuk)
Positive adjective			felszólítható	Neg. adj.	felszólíthatatlan	Adv. part.	(felszólíthatva / felszólíthatván)

Derived terms

• felszólítás