felszólal

Hungarian

Etymology

fel- +‎ szólal

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛlsoːlɒl]
• Hyphenation: fel‧szó‧lal
• Rhymes: -ɒl

Verb

felszólal

1. (intransitive) to speak, to make/give/deliver a speech (to make a verbal contribution to a discussion or debate, especially in a deliberative forum)

   Synonyms: beszél, beszédet tart, szónokol

   Több mint harminc ellenzéki képviselő szólalt fel a javaslat mellett.

   More than thirty opposition members spoke in support of the proposal.

   Egyikük sem szólalt fel a vita során.

   None of them spoke during the debate.

Conjugation

Conjugation of felszólal

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	felszólalok	felszólalsz	felszólal	felszólalunk	felszólaltok	felszólalnak
			def.	intransitive verb, definite forms are not used
			2nd obj
		past	indef.	felszólaltam	felszólaltál	felszólalt	felszólaltunk	felszólaltatok	felszólaltak
			def.	―
			2nd obj
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. fel fog szólalni.
archaic preterite		indef.	felszólalék	felszólalál	felszólala	felszólalánk	felszólalátok	felszólalának
		def.	―
		2nd obj
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. felszólal vala, felszólalt vala/volt.
archaic future	indef.	felszólalandok	felszólalandasz	felszólaland	felszólalandunk	felszólalandotok	felszólalandanak
	def.	―
	2nd obj
condi­tional	pre­sent	indef.	felszólalnék	felszólalnál	felszólalna	felszólalnánk	felszólalnátok	felszólalnának
		def.	―
		2nd obj
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. felszólalt volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	felszólaljak	felszólalj or felszólaljál	felszólaljon	felszólaljunk	felszólaljatok	felszólaljanak
			def.	―
			2nd obj
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. felszólalt légyen
infinitive	felszólalni		felszólalnom	felszólalnod	felszólalnia	felszólalnunk	felszólalnotok	felszólalniuk
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	felszólalás		felszólaló	felszólalt	―	felszólalva (felszólalván)		felszólaltat
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem szólal fel or fel is szólal.

Potential conjugation of felszólal

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	felszólalhatok	felszólalhatsz	felszólalhat	felszólalhatunk	felszólalhattok	felszólalhatnak
			def.	intransitive verb, definite forms are not used
			2nd obj
		past	indef.	felszólalhattam	felszólalhattál	felszólalhatott	felszólalhattunk	felszólalhattatok	felszólalhattak
			def.	―
			2nd obj
archaic preterite		indef.	felszólalhaték	felszólalhatál	felszólalhata	felszólalhatánk	felszólalhatátok	felszólalhatának
		def.	―
		2nd obj
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. felszólalhat vala, felszólalhatott vala/volt.
archaic future	indef.	felszólalhatandok or felszólalandhatok	felszólalhatandasz or felszólalandhatsz	felszólalhatand or felszólalandhat	felszólalhatandunk or felszólalandhatunk	felszólalhatandotok or felszólalandhattok	felszólalhatandanak or felszólalandhatnak
	def.	―
	2nd obj
condi­tional	pre­sent	indef.	felszólalhatnék	felszólalhatnál	felszólalhatna	felszólalhatnánk	felszólalhatnátok	felszólalhatnának
		def.	―
		2nd obj
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. felszólalhatott volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	felszólalhassak	felszólalhass or felszólalhassál	felszólalhasson	felszólalhassunk	felszólalhassatok	felszólalhassanak
			def.	―
			2nd obj
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. felszólalhatott légyen
infinitive	(felszólalhatni)		(felszólalhatnom)	(felszólalhatnod)	(felszólalhatnia)	(felszólalhatnunk)	(felszólalhatnotok)	(felszólalhatniuk)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	―			―		(felszólalhatva / felszólalhatván)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem szólalhat fel or fel is szólalhat.

Derived terms

• felszólalás
• felszólaló

Further reading

• felszólal in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.