hiú
Hungarian
Etymology
From the dialectal hiu (“emptiness, space”).[1]
Pronunciation
Adjective
hiú (comparative hiúbb, superlative leghiúbb)
- vain
- 1861, Imre Madách, Az ember tragédiája (The Tragedy of Man), Magyar Helikon 1980, page 66 [1]
- Átok reád, hiú ábrándvilág,
- Megint elrontád legszebb percemet.
- 1861, Imre Madách, Az ember tragédiája (The Tragedy of Man), Magyar Helikon 1980, page 66 [1]
Declension
| Inflection of hiú | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | hiú | hiúk hiúak |
| accusative | hiút | hiúkat hiúakat |
| dative | hiúnak | hiúknak hiúaknak |
| instrumental | hiúval | hiúkkal hiúakkal |
| causal-final | hiúért | hiúkért hiúakért |
| translative | hiúvá | hiúkká hiúakká |
| terminative | hiúig | hiúkig hiúakig |
| essive-formal | hiúként | hiúkként hiúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | hiúban | hiúkban hiúakban |
| superessive | hiún | hiúkon hiúakon |
| adessive | hiúnál | hiúknál hiúaknál |
| illative | hiúba | hiúkba hiúakba |
| sublative | hiúra | hiúkra hiúakra |
| allative | hiúhoz | hiúkhoz hiúakhoz |
| elative | hiúból | hiúkból hiúakból |
| delative | hiúról | hiúkról hiúakról |
| ablative | hiútól | hiúktól hiúaktól |
| non-attributive possessive - singular |
hiúé | hiúké hiúaké |
| non-attributive possessive - plural |
hiúéi | hiúkéi hiúakéi |
Derived terms
References
- ^ hiú in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)