idevágó
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From idevág (“to be relevant”) + -ó (present-participle suffix), from ide (“here”) + vág (“to cut”).
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]idevágó (comparative idevágóbb, superlative legidevágóbb)
Declension
[edit]Inflection of idevágó | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | idevágó | idevágók idevágóak |
accusative | idevágót | idevágókat idevágóakat |
dative | idevágónak | idevágóknak idevágóaknak |
instrumental | idevágóval | idevágókkal idevágóakkal |
causal-final | idevágóért | idevágókért idevágóakért |
translative | idevágóvá | idevágókká idevágóakká |
terminative | idevágóig | idevágókig idevágóakig |
essive-formal | idevágóként | idevágókként idevágóakként |
essive-modal | — | — |
inessive | idevágóban | idevágókban idevágóakban |
superessive | idevágón | idevágókon idevágóakon |
adessive | idevágónál | idevágóknál idevágóaknál |
illative | idevágóba | idevágókba idevágóakba |
sublative | idevágóra | idevágókra idevágóakra |
allative | idevágóhoz | idevágókhoz idevágóakhoz |
elative | idevágóból | idevágókból idevágóakból |
delative | idevágóról | idevágókról idevágóakról |
ablative | idevágótól | idevágóktól idevágóaktól |
non-attributive possessive - singular |
idevágóé | idevágóké idevágóaké |
non-attributive possessive - plural |
idevágóéi | idevágókéi idevágóakéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- idevágó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN