keltő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: kelto

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kelt +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛltøː]
  • Hyphenation: kel‧tő
  • Rhymes: -tøː

Participle[edit]

keltő

  1. present participle of kelt: generating, producing, arousing

Declension[edit]

Inflection of keltő
singular plural
nominative keltő keltők
keltőek
accusative keltőt keltőket
keltőeket
dative keltőnek keltőknek
keltőeknek
instrumental keltővel keltőkkel
keltőekkel
causal-final keltőért keltőkért
keltőekért
translative keltővé keltőkké
keltőekké
terminative keltőig keltőkig
keltőekig
essive-formal keltőként keltőkként
keltőekként
essive-modal
inessive keltőben keltőkben
keltőekben
superessive keltőn keltőkön
keltőeken
adessive keltőnél keltőknél
keltőeknél
illative keltőbe keltőkbe
keltőekbe
sublative keltőre keltőkre
keltőekre
allative keltőhöz keltőkhöz
keltőekhez
elative keltőből keltőkből
keltőekből
delative keltőről keltőkről
keltőekről
ablative keltőtől keltőktől
keltőektől
non-attributive
possessive - singular
keltőé keltőké
keltőeké
non-attributive
possessive - plural
keltőéi keltőkéi
keltőekéi

Derived terms[edit]

Compound words