keltő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kelt +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛltøː]
  • Hyphenation: kel‧tő

Adjective[edit]

keltő (not comparable)

  1. arousing, stimulating

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative keltő keltők
accusative keltőt keltőket
dative keltőnek keltőknek
instrumental keltővel keltőkkel
causal-final keltőért keltőkért
translative keltővé keltőkké
terminative keltőig keltőkig
essive-formal keltőként keltőkként
essive-modal
inessive keltőben keltőkben
superessive keltőn keltőkön
adessive keltőnél keltőknél
illative keltőbe keltőkbe
sublative keltőre keltőkre
allative keltőhöz keltőkhöz
elative keltőből keltőkből
delative keltőről keltőkről
ablative keltőtől keltőktől

Derived terms[edit]

Verb[edit]

keltő

  1. present participle of kelt