érvénytelenség

Hungarian

Etymology

érvénytelen +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːrveːɲtɛlɛnʃeːɡ]
• Hyphenation: ér‧vény‧te‧len‧ség

Noun

érvénytelenség

1. invalidity, voidness, nullity

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	érvénytelenség	érvénytelenségek
accusative	érvénytelenséget	érvénytelenségeket
dative	érvénytelenségnek	érvénytelenségeknek
instrumental	érvénytelenséggel	érvénytelenségekkel
causal-final	érvénytelenségért	érvénytelenségekért
translative	érvénytelenséggé	érvénytelenségekké
terminative	érvénytelenségig	érvénytelenségekig
essive-formal	érvénytelenségként	érvénytelenségekként
essive-modal	—	—
inessive	érvénytelenségben	érvénytelenségekben
superessive	érvénytelenségen	érvénytelenségeken
adessive	érvénytelenségnél	érvénytelenségeknél
illative	érvénytelenségbe	érvénytelenségekbe
sublative	érvénytelenségre	érvénytelenségekre
allative	érvénytelenséghez	érvénytelenségekhez
elative	érvénytelenségből	érvénytelenségekből
delative	érvénytelenségről	érvénytelenségekről
ablative	érvénytelenségtől	érvénytelenségektől
non-attributive possessive - singular	érvénytelenségé	érvénytelenségeké
non-attributive possessive - plural	érvénytelenségéi	érvénytelenségekéi

Possessive forms of érvénytelenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	érvénytelenségem	érvénytelenségeim
2nd person sing.	érvénytelenséged	érvénytelenségeid
3rd person sing.	érvénytelensége	érvénytelenségei
1st person plural	érvénytelenségünk	érvénytelenségeink
2nd person plural	érvénytelenségetek	érvénytelenségeitek
3rd person plural	érvénytelenségük	érvénytelenségeik