ólom

See also: olom and ölöm

Hungarian

Chemical element
Pb
Previous: tallium (Tl)
Next: bizmut (Bi)

Etymology

First attested in c. 1490. Of debated origin. Either from Proto-Finno-Ugric or Proto-Uralic *wᴕlmɜ (“lead”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈoːlom]
• Hyphenation: ólom
• Rhymes: -om

Noun

ólom (usually uncountable, plural ólmok)

1. lead (metal)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ólom	ólmok
accusative	ólmot	ólmokat
dative	ólomnak	ólmoknak
instrumental	ólommal	ólmokkal
causal-final	ólomért	ólmokért
translative	ólommá	ólmokká
terminative	ólomig	ólmokig
essive-formal	ólomként	ólmokként
essive-modal	—	—
inessive	ólomban	ólmokban
superessive	ólmon	ólmokon
adessive	ólomnál	ólmoknál
illative	ólomba	ólmokba
sublative	ólomra	ólmokra
allative	ólomhoz	ólmokhoz
elative	ólomból	ólmokból
delative	ólomról	ólmokról
ablative	ólomtól	ólmoktól
non-attributive possessive - singular	ólomé	ólmoké
non-attributive possessive - plural	óloméi	ólmokéi

Possessive forms of ólom
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ólmom	ólmaim
2nd person sing.	ólmod	ólmaid
3rd person sing.	ólma	ólmai
1st person plural	ólmunk	ólmaink
2nd person plural	ólmotok	ólmaitok
3rd person plural	ólmuk	ólmaik

Derived terms

• ólomecet
• ólomkatona
• ólomszürke

 

Further reading

• ólom in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN