alkalmatlan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

alkalom +‎ -atlan (privative suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɒlkɒlmɒtlɒn]
  • Hyphenation: al‧kal‧mat‧lan

Adjective

[edit]

alkalmatlan (comparative alkalmatlanabb, superlative legalkalmatlanabb)

  1. inappropriate, inconvenient
    Antonym: alkalmas
  2. unfit, unsuited
    Antonym: alkalmas
  3. inopportune

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative alkalmatlan alkalmatlanok
accusative alkalmatlant alkalmatlanokat
dative alkalmatlannak alkalmatlanoknak
instrumental alkalmatlannal alkalmatlanokkal
causal-final alkalmatlanért alkalmatlanokért
translative alkalmatlanná alkalmatlanokká
terminative alkalmatlanig alkalmatlanokig
essive-formal alkalmatlanként alkalmatlanokként
essive-modal alkalmatlanul
inessive alkalmatlanban alkalmatlanokban
superessive alkalmatlanon alkalmatlanokon
adessive alkalmatlannál alkalmatlanoknál
illative alkalmatlanba alkalmatlanokba
sublative alkalmatlanra alkalmatlanokra
allative alkalmatlanhoz alkalmatlanokhoz
elative alkalmatlanból alkalmatlanokból
delative alkalmatlanról alkalmatlanokról
ablative alkalmatlantól alkalmatlanoktól
non-attributive
possessive - singular
alkalmatlané alkalmatlanoké
non-attributive
possessive - plural
alkalmatlanéi alkalmatlanokéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • alkalmatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • alkalmatlan in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).