bőbeszédű

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

(plentiful, ample) +‎ beszédű (of talk), from beszéd (speech, talk) +‎ (adjective-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbøːbɛseːdyː]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: bő‧be‧szé‧dű
  • Rhymes: -dyː

Adjective

[edit]

bőbeszédű (comparative bőbeszédűbb, superlative legbőbeszédűbb)

  1. talkative
    See synonyms at beszédes. (as well as its antonyms)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative bőbeszédű bőbeszédűek
accusative bőbeszédűt bőbeszédűeket
dative bőbeszédűnek bőbeszédűeknek
instrumental bőbeszédűvel bőbeszédűekkel
causal-final bőbeszédűért bőbeszédűekért
translative bőbeszédűvé bőbeszédűekké
terminative bőbeszédűig bőbeszédűekig
essive-formal bőbeszédűként bőbeszédűekként
essive-modal
inessive bőbeszédűben bőbeszédűekben
superessive bőbeszédűn bőbeszédűeken
adessive bőbeszédűnél bőbeszédűeknél
illative bőbeszédűbe bőbeszédűekbe
sublative bőbeszédűre bőbeszédűekre
allative bőbeszédűhöz bőbeszédűekhez
elative bőbeszédűből bőbeszédűekből
delative bőbeszédűről bőbeszédűekről
ablative bőbeszédűtől bőbeszédűektől
non-attributive
possessive - singular
bőbeszédűé bőbeszédűeké
non-attributive
possessive - plural
bőbeszédűéi bőbeszédűekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • bőbeszédű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bőbeszédű in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).