becses
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
becses (comparative becsesebb, superlative legbecsesebb)
Declension[edit]
| Inflection of becses | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | becses | becsesek |
| accusative | becseset becsest |
becseseket |
| dative | becsesnek | becseseknek |
| instrumental | becsessel | becsesekkel |
| causal-final | becsesért | becsesekért |
| translative | becsessé | becsesekké |
| terminative | becsesig | becsesekig |
| essive-formal | becsesként | becsesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | becsesben | becsesekben |
| superessive | becsesen | becseseken |
| adessive | becsesnél | becseseknél |
| illative | becsesbe | becsesekbe |
| sublative | becsesre | becsesekre |
| allative | becseshez | becsesekhez |
| elative | becsesből | becsesekből |
| delative | becsesről | becsesekről |
| ablative | becsestől | becsesektől |
| non-attributive possessive - singular |
becsesé | becseseké |
| non-attributive possessive - plural |
becseséi | becsesekéi |
Further reading[edit]
- becses in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- becses in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)