befejezés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

befejez (to finish, end) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbɛfɛjɛzeːʃ]
  • Hyphenation: be‧fe‧je‧zés

Noun

[edit]

befejezés (plural befejezések)

  1. conclusion, end, completion

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative befejezés befejezések
accusative befejezést befejezéseket
dative befejezésnek befejezéseknek
instrumental befejezéssel befejezésekkel
causal-final befejezésért befejezésekért
translative befejezéssé befejezésekké
terminative befejezésig befejezésekig
essive-formal befejezésként befejezésekként
essive-modal befejezésül
inessive befejezésben befejezésekben
superessive befejezésen befejezéseken
adessive befejezésnél befejezéseknél
illative befejezésbe befejezésekbe
sublative befejezésre befejezésekre
allative befejezéshez befejezésekhez
elative befejezésből befejezésekből
delative befejezésről befejezésekről
ablative befejezéstől befejezésektől
non-attributive
possessive - singular
befejezésé befejezéseké
non-attributive
possessive - plural
befejezéséi befejezésekéi
Possessive forms of befejezés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. befejezésem befejezéseim
2nd person sing. befejezésed befejezéseid
3rd person sing. befejezése befejezései
1st person plural befejezésünk befejezéseink
2nd person plural befejezésetek befejezéseitek
3rd person plural befejezésük befejezéseik

Further reading

[edit]
  • befejezés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • befejezés in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).