boldogtalan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

boldog (happy) +‎ -talan (un-, adjective-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈboldoktɒlɒn]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: bol‧dog‧ta‧lan

Adjective

[edit]

boldogtalan (comparative boldogtalanabb, superlative legboldogtalanabb)

  1. unhappy
    Antonym: boldog

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative boldogtalan boldogtalanok
accusative boldogtalant boldogtalanokat
dative boldogtalannak boldogtalanoknak
instrumental boldogtalannal boldogtalanokkal
causal-final boldogtalanért boldogtalanokért
translative boldogtalanná boldogtalanokká
terminative boldogtalanig boldogtalanokig
essive-formal boldogtalanként boldogtalanokként
essive-modal boldogtalanul
inessive boldogtalanban boldogtalanokban
superessive boldogtalanon boldogtalanokon
adessive boldogtalannál boldogtalanoknál
illative boldogtalanba boldogtalanokba
sublative boldogtalanra boldogtalanokra
allative boldogtalanhoz boldogtalanokhoz
elative boldogtalanból boldogtalanokból
delative boldogtalanról boldogtalanokról
ablative boldogtalantól boldogtalanoktól
non-attributive
possessive - singular
boldogtalané boldogtalanoké
non-attributive
possessive - plural
boldogtalanéi boldogtalanokéi

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • boldogtalan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • boldogtalan in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).