csicsergés

Hungarian

Etymology

csicsereg (“to chirp”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃit͡ʃɛrɡeːʃ]
• Hyphenation: csi‧cser‧gés

Noun

csicsergés (plural csicsergések)

1. chirp, chirping

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	csicsergés	csicsergések
accusative	csicsergést	csicsergéseket
dative	csicsergésnek	csicsergéseknek
instrumental	csicsergéssel	csicsergésekkel
causal-final	csicsergésért	csicsergésekért
translative	csicsergéssé	csicsergésekké
terminative	csicsergésig	csicsergésekig
essive-formal	csicsergésként	csicsergésekként
essive-modal	—	—
inessive	csicsergésben	csicsergésekben
superessive	csicsergésen	csicsergéseken
adessive	csicsergésnél	csicsergéseknél
illative	csicsergésbe	csicsergésekbe
sublative	csicsergésre	csicsergésekre
allative	csicsergéshez	csicsergésekhez
elative	csicsergésből	csicsergésekből
delative	csicsergésről	csicsergésekről
ablative	csicsergéstől	csicsergésektől
non-attributive possessive - singular	csicsergésé	csicsergéseké
non-attributive possessive - plural	csicsergéséi	csicsergésekéi

Possessive forms of csicsergés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csicsergésem	csicsergéseim
2nd person sing.	csicsergésed	csicsergéseid
3rd person sing.	csicsergése	csicsergései
1st person plural	csicsergésünk	csicsergéseink
2nd person plural	csicsergésetek	csicsergéseitek
3rd person plural	csicsergésük	csicsergéseik

Further reading

• csicsergés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• csicsergés in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)