elégtétel

Hungarian

Etymology

Superficially elég +‎ tétel; semantically from eleget tesz +‎ -tel.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛleːkteːtɛl]
• Hyphenation: elég‧té‧tel

Noun

elégtétel (usually uncountable, plural elégtételek)

1. satisfaction, amends (vindication for a wrong suffered)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	elégtétel	elégtételek
accusative	elégtételt	elégtételeket
dative	elégtételnek	elégtételeknek
instrumental	elégtétellel	elégtételekkel
causal-final	elégtételért	elégtételekért
translative	elégtétellé	elégtételekké
terminative	elégtételig	elégtételekig
essive-formal	elégtételként	elégtételekként
essive-modal	—	—
inessive	elégtételben	elégtételekben
superessive	elégtételen	elégtételeken
adessive	elégtételnél	elégtételeknél
illative	elégtételbe	elégtételekbe
sublative	elégtételre	elégtételekre
allative	elégtételhez	elégtételekhez
elative	elégtételből	elégtételekből
delative	elégtételről	elégtételekről
ablative	elégtételtől	elégtételektől
non-attributive possessive - singular	elégtételé	elégtételeké
non-attributive possessive - plural	elégtételéi	elégtételekéi

Possessive forms of elégtétel
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	elégtételem	elégtételeim
2nd person sing.	elégtételed	elégtételeid
3rd person sing.	elégtétele	elégtételei
1st person plural	elégtételünk	elégtételeink
2nd person plural	elégtételetek	elégtételeitek
3rd person plural	elégtételük	elégtételeik

Further reading

• elégtétel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• elégtétel in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)