elidegeníthetetlen

Hungarian

Etymology

elidegenít +‎ -hetetlen

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlidɛɡɛniːthɛtɛtlɛn]
• Hyphenation: el‧ide‧ge‧nít‧he‧tet‧len

Adjective

elidegeníthetetlen (comparative elidegeníthetetlenebb, superlative legelidegeníthetetlenebb)

1. inalienable

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	elidegeníthetetlen	elidegeníthetetlenek
accusative	elidegeníthetetlent	elidegeníthetetleneket
dative	elidegeníthetetlennek	elidegeníthetetleneknek
instrumental	elidegeníthetetlennel	elidegeníthetetlenekkel
causal-final	elidegeníthetetlenért	elidegeníthetetlenekért
translative	elidegeníthetetlenné	elidegeníthetetlenekké
terminative	elidegeníthetetlenig	elidegeníthetetlenekig
essive-formal	elidegeníthetetlenként	elidegeníthetetlenekként
essive-modal	elidegeníthetetlenül	—
inessive	elidegeníthetetlenben	elidegeníthetetlenekben
superessive	elidegeníthetetlenen	elidegeníthetetleneken
adessive	elidegeníthetetlennél	elidegeníthetetleneknél
illative	elidegeníthetetlenbe	elidegeníthetetlenekbe
sublative	elidegeníthetetlenre	elidegeníthetetlenekre
allative	elidegeníthetetlenhez	elidegeníthetetlenekhez
elative	elidegeníthetetlenből	elidegeníthetetlenekből
delative	elidegeníthetetlenről	elidegeníthetetlenekről
ablative	elidegeníthetetlentől	elidegeníthetetlenektől
non-attributive possessive - singular	elidegeníthetetlené	elidegeníthetetleneké
non-attributive possessive - plural	elidegeníthetetlenéi	elidegeníthetetlenekéi

Further reading

• elidegeníthetetlen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)