embertelen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ember (human being) +‎ -telen (-less)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛmbɛrtɛlɛn]
  • Hyphenation: em‧ber‧te‧len

Adjective

[edit]

embertelen (comparative embertelenebb, superlative legembertelenebb)

  1. inhumane

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative embertelen embertelenek
accusative embertelent emberteleneket
dative embertelennek emberteleneknek
instrumental embertelennel embertelenekkel
causal-final embertelenért embertelenekért
translative embertelenné embertelenekké
terminative embertelenig embertelenekig
essive-formal embertelenként embertelenekként
essive-modal embertelenül
inessive embertelenben embertelenekben
superessive embertelenen emberteleneken
adessive embertelennél emberteleneknél
illative embertelenbe embertelenekbe
sublative embertelenre embertelenekre
allative embertelenhez embertelenekhez
elative embertelenből embertelenekből
delative embertelenről embertelenekről
ablative embertelentől embertelenektől
non-attributive
possessive - singular
embertelené emberteleneké
non-attributive
possessive - plural
embertelenéi embertelenekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • embertelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • embertelen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).