engedetlenség

Hungarian

Etymology

engedetlen +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛŋɡɛdɛtlɛnʃeːɡ]
• Hyphenation: en‧ge‧det‧len‧ség

Noun

engedetlenség (plural engedetlenségek)

1. disobedience, insubordination, rebelliousness

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	engedetlenség	engedetlenségek
accusative	engedetlenséget	engedetlenségeket
dative	engedetlenségnek	engedetlenségeknek
instrumental	engedetlenséggel	engedetlenségekkel
causal-final	engedetlenségért	engedetlenségekért
translative	engedetlenséggé	engedetlenségekké
terminative	engedetlenségig	engedetlenségekig
essive-formal	engedetlenségként	engedetlenségekként
essive-modal	engedetlenségül	—
inessive	engedetlenségben	engedetlenségekben
superessive	engedetlenségen	engedetlenségeken
adessive	engedetlenségnél	engedetlenségeknél
illative	engedetlenségbe	engedetlenségekbe
sublative	engedetlenségre	engedetlenségekre
allative	engedetlenséghez	engedetlenségekhez
elative	engedetlenségből	engedetlenségekből
delative	engedetlenségről	engedetlenségekről
ablative	engedetlenségtől	engedetlenségektől
non-attributive possessive - singular	engedetlenségé	engedetlenségeké
non-attributive possessive - plural	engedetlenségéi	engedetlenségekéi

Possessive forms of engedetlenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	engedetlenségem	engedetlenségeim
2nd person sing.	engedetlenséged	engedetlenségeid
3rd person sing.	engedetlensége	engedetlenségei
1st person plural	engedetlenségünk	engedetlenségeink
2nd person plural	engedetlenségetek	engedetlenségeitek
3rd person plural	engedetlenségük	engedetlenségeik

Derived terms

• engedetlenségi
• engedetlenségű

(Expressions):

• polgári engedetlenség