esemény

Hungarian

Etymology

From the es- stem of esik + -e- + -mény

Pronunciation

• IPA: /ˈɛʃɛmeːɲ/
• Hyphenation: ese‧mény

Noun

esemény (plural események)

1. event

Declension

declension of esemény singular plural nominative esemény események accusative eseményt eseményeket dative eseménynek eseményeknek instrumental eseménnyel eseményekkel causal-final eseményért eseményekért translative eseménnyé eseményekké terminative eseményig eseményekig essive-formal eseményként eseményekként essive-modal - - inessive eseményben eseményekben superessive eseményen eseményeken adessive eseménynél eseményeknél illative eseménybe eseményekbe sublative eseményre eseményekre allative eseményhez eseményekhez elative eseményből eseményekből delative eseményről eseményekről ablative eseménytől eseményektől

possessives of esemény possessor singular possession plural possession 1st person sing. eseményem eseményeim 2nd person sing. eseményed eseményeid 3rd person sing. eseménye eseményei 1st person plural eseményünk eseményeink 2nd person plural eseményetek eseményeitek 3rd person plural eseményük eseményeik

Derived terms

• eseménydús
• eseményhorizont
• eseménytelen