felelőtlenség

Hungarian

Etymology

felelőtlen (“irresponsible”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛlɛløːtlɛnʃeːɡ]
• Hyphenation: fe‧le‧lőt‧len‧ség

Noun

felelőtlenség (plural felelőtlenségek)

1. irresponsibility

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	felelőtlenség	felelőtlenségek
accusative	felelőtlenséget	felelőtlenségeket
dative	felelőtlenségnek	felelőtlenségeknek
instrumental	felelőtlenséggel	felelőtlenségekkel
causal-final	felelőtlenségért	felelőtlenségekért
translative	felelőtlenséggé	felelőtlenségekké
terminative	felelőtlenségig	felelőtlenségekig
essive-formal	felelőtlenségként	felelőtlenségekként
essive-modal	—	—
inessive	felelőtlenségben	felelőtlenségekben
superessive	felelőtlenségen	felelőtlenségeken
adessive	felelőtlenségnél	felelőtlenségeknél
illative	felelőtlenségbe	felelőtlenségekbe
sublative	felelőtlenségre	felelőtlenségekre
allative	felelőtlenséghez	felelőtlenségekhez
elative	felelőtlenségből	felelőtlenségekből
delative	felelőtlenségről	felelőtlenségekről
ablative	felelőtlenségtől	felelőtlenségektől
non-attributive possessive - singular	felelőtlenségé	felelőtlenségeké
non-attributive possessive - plural	felelőtlenségéi	felelőtlenségekéi

Possessive forms of felelőtlenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	felelőtlenségem	felelőtlenségeim
2nd person sing.	felelőtlenséged	felelőtlenségeid
3rd person sing.	felelőtlensége	felelőtlenségei
1st person plural	felelőtlenségünk	felelőtlenségeink
2nd person plural	felelőtlenségetek	felelőtlenségeitek
3rd person plural	felelőtlenségük	felelőtlenségeik

Antonyms

• felelősség

Further reading

• felelőtlenség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN