finomhangolás

Hungarian

Etymology

finom (“fine”, adjective) +‎ hangolás (“tuning”, noun), from hangol (“to tune”, verb)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfinomɦɒŋɡolaːʃ]
• Hyphenation: fi‧nom‧han‧go‧lás
• Rhymes: -aːʃ

Noun

finomhangolás (plural finomhangolások)

1. fine-tuning

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	finomhangolás	finomhangolások
accusative	finomhangolást	finomhangolásokat
dative	finomhangolásnak	finomhangolásoknak
instrumental	finomhangolással	finomhangolásokkal
causal-final	finomhangolásért	finomhangolásokért
translative	finomhangolássá	finomhangolásokká
terminative	finomhangolásig	finomhangolásokig
essive-formal	finomhangolásként	finomhangolásokként
essive-modal	—	—
inessive	finomhangolásban	finomhangolásokban
superessive	finomhangoláson	finomhangolásokon
adessive	finomhangolásnál	finomhangolásoknál
illative	finomhangolásba	finomhangolásokba
sublative	finomhangolásra	finomhangolásokra
allative	finomhangoláshoz	finomhangolásokhoz
elative	finomhangolásból	finomhangolásokból
delative	finomhangolásról	finomhangolásokról
ablative	finomhangolástól	finomhangolásoktól
non-attributive possessive - singular	finomhangolásé	finomhangolásoké
non-attributive possessive - plural	finomhangoláséi	finomhangolásokéi

Possessive forms of finomhangolás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	finomhangolásom	finomhangolásaim
2nd person sing.	finomhangolásod	finomhangolásaid
3rd person sing.	finomhangolása	finomhangolásai
1st person plural	finomhangolásunk	finomhangolásaink
2nd person plural	finomhangolásotok	finomhangolásaitok
3rd person plural	finomhangolásuk	finomhangolásaik

Related terms

• finomra hangol (“to fine-tune”)