gégész

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From gége (larynx) +‎ -ész (noun-forming suffix denoting an occupation).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɡeːɡeːs]
  • Hyphenation: gé‧gész
  • Rhymes: -eːs

Noun[edit]

gégész (plural gégészek)

  1. laryngologist
  2. (informal) otorhinolaryngologist
    Synonyms: fül-orr-gégész, fülész

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative gégész gégészek
accusative gégészt gégészeket
dative gégésznek gégészeknek
instrumental gégésszel gégészekkel
causal-final gégészért gégészekért
translative gégésszé gégészekké
terminative gégészig gégészekig
essive-formal gégészként gégészekként
essive-modal
inessive gégészben gégészekben
superessive gégészen gégészeken
adessive gégésznél gégészeknél
illative gégészbe gégészekbe
sublative gégészre gégészekre
allative gégészhez gégészekhez
elative gégészből gégészekből
delative gégészről gégészekről
ablative gégésztől gégészektől
non-attributive
possessive - singular
gégészé gégészeké
non-attributive
possessive - plural
gégészéi gégészekéi
Possessive forms of gégész
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gégészem gégészeim
2nd person sing. gégészed gégészeid
3rd person sing. gégésze gégészei
1st person plural gégészünk gégészeink
2nd person plural gégészetek gégészeitek
3rd person plural gégészük gégészeik

See also[edit]

Further reading[edit]

  • gégész in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN