halántékcsont

Hungarian

halántékcsont (shown in green)

Etymology

halánték (“temple; temporal”) +‎ csont (“bone”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒlaːnteːkt͡ʃont]
• Hyphenation: ha‧lán‧ték‧csont

Noun

halántékcsont (plural halántékcsontok)

1. (anatomy) temporal bone (either of two compound bones that collectively make up the sides and base of the skull)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	halántékcsont	halántékcsontok
accusative	halántékcsontot	halántékcsontokat
dative	halántékcsontnak	halántékcsontoknak
instrumental	halántékcsonttal	halántékcsontokkal
causal-final	halántékcsontért	halántékcsontokért
translative	halántékcsonttá	halántékcsontokká
terminative	halántékcsontig	halántékcsontokig
essive-formal	halántékcsontként	halántékcsontokként
essive-modal	—	—
inessive	halántékcsontban	halántékcsontokban
superessive	halántékcsonton	halántékcsontokon
adessive	halántékcsontnál	halántékcsontoknál
illative	halántékcsontba	halántékcsontokba
sublative	halántékcsontra	halántékcsontokra
allative	halántékcsonthoz	halántékcsontokhoz
elative	halántékcsontból	halántékcsontokból
delative	halántékcsontról	halántékcsontokról
ablative	halántékcsonttól	halántékcsontoktól
non-attributive possessive - singular	halántékcsonté	halántékcsontoké
non-attributive possessive - plural	halántékcsontéi	halántékcsontokéi

Possessive forms of halántékcsont
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	halántékcsontom	halántékcsontjaim
2nd person sing.	halántékcsontod	halántékcsontjaid
3rd person sing.	halántékcsontja	halántékcsontjai
1st person plural	halántékcsontunk	halántékcsontjaink
2nd person plural	halántékcsontotok	halántékcsontjaitok
3rd person plural	halántékcsontjuk	halántékcsontjaik