indikció

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin indictiō.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈindikt͡sijoː]
• Hyphenation: in‧dik‧ció

Noun

indikció (plural indikciók)

1. (historical) indiction (cycle of fifteen years)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	indikció	indikciók
accusative	indikciót	indikciókat
dative	indikciónak	indikcióknak
instrumental	indikcióval	indikciókkal
causal-final	indikcióért	indikciókért
translative	indikcióvá	indikciókká
terminative	indikcióig	indikciókig
essive-formal	indikcióként	indikciókként
essive-modal	—	—
inessive	indikcióban	indikciókban
superessive	indikción	indikciókon
adessive	indikciónál	indikcióknál
illative	indikcióba	indikciókba
sublative	indikcióra	indikciókra
allative	indikcióhoz	indikciókhoz
elative	indikcióból	indikciókból
delative	indikcióról	indikciókról
ablative	indikciótól	indikcióktól
non-attributive possessive - singular	indikcióé	indikcióké
non-attributive possessive - plural	indikcióéi	indikciókéi

Possessive forms of indikció
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	indikcióm	indikcióim
2nd person sing.	indikciód	indikcióid
3rd person sing.	indikciója	indikciói
1st person plural	indikciónk	indikcióink
2nd person plural	indikciótok	indikcióitok
3rd person plural	indikciójuk	indikcióik

Further reading

• indikció in Magyar Katolikus Lexikon