jelképes
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
jelképes (comparative jelképesebb, superlative legjelképesebb)
- symbolic, emblematic, token
- Synonym: szimbolikus
Declension[edit]
| Inflection of jelképes | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | jelképes | jelképesek |
| accusative | jelképeset jelképest |
jelképeseket |
| dative | jelképesnek | jelképeseknek |
| instrumental | jelképessel | jelképesekkel |
| causal-final | jelképesért | jelképesekért |
| translative | jelképessé | jelképesekké |
| terminative | jelképesig | jelképesekig |
| essive-formal | jelképesként | jelképesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | jelképesben | jelképesekben |
| superessive | jelképesen | jelképeseken |
| adessive | jelképesnél | jelképeseknél |
| illative | jelképesbe | jelképesekbe |
| sublative | jelképesre | jelképesekre |
| allative | jelképeshez | jelképesekhez |
| elative | jelképesből | jelképesekből |
| delative | jelképesről | jelképesekről |
| ablative | jelképestől | jelképesektől |
| non-attributive possessive - singular |
jelképesé | jelképeseké |
| non-attributive possessive - plural |
jelképeséi | jelképesekéi |
Derived terms[edit]
Further reading[edit]
- jelképes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN