járókelő

Hungarian[edit]

From the verb jár-kel (“to walk about, come and go”) +‎ -ó/-ő (present-participle suffix), equivalent to járó (“walking”) +‎ kelő (“rising”).

járókelő (plural járókelők)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	járókelő	járókelők
accusative	járókelőt	járókelőket
dative	járókelőnek	járókelőknek
instrumental	járókelővel	járókelőkkel
causal-final	járókelőért	járókelőkért
translative	járókelővé	járókelőkké
terminative	járókelőig	járókelőkig
essive-formal	járókelőként	járókelőkként
essive-modal	—	—
inessive	járókelőben	járókelőkben
superessive	járókelőn	járókelőkön
adessive	járókelőnél	járókelőknél
illative	járókelőbe	járókelőkbe
sublative	járókelőre	járókelőkre
allative	járókelőhöz	járókelőkhöz
elative	járókelőből	járókelőkből
delative	járókelőről	járókelőkről
ablative	járókelőtől	járókelőktől
non-attributive possessive - singular	járókelőé	járókelőké
non-attributive possessive - plural	járókelőéi	járókelőkéi

Possessive forms of járókelő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	járókelőm	járókelőim
2nd person sing.	járókelőd	járókelőid
3rd person sing.	járókelője	járókelői
1st person plural	járókelőnk	járókelőink
2nd person plural	járókelőtök	járókelőitek
3rd person plural	járókelőjük	járókelőik