kánikula

See also: kanikuła, kanikułą, Kanikuła, and Kanikułą

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin canīcula.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkaːnikulɒ]
• Hyphenation: ká‧ni‧ku‧la
• Rhymes: -lɒ

Noun

kánikula (plural kánikulák)

1. (Ancient Rome, historical) dog days (the days between early July and early September)

   Synonym: nyár

2. dog days (unpleasantly hot days)

   Synonyms: hőhullám, hőség

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	kánikula	kánikulák
accusative	kánikulát	kánikulákat
dative	kánikulának	kánikuláknak
instrumental	kánikulával	kánikulákkal
causal-final	kánikuláért	kánikulákért
translative	kánikulává	kánikulákká
terminative	kánikuláig	kánikulákig
essive-formal	kánikulaként	kánikulákként
essive-modal	—	—
inessive	kánikulában	kánikulákban
superessive	kánikulán	kánikulákon
adessive	kánikulánál	kánikuláknál
illative	kánikulába	kánikulákba
sublative	kánikulára	kánikulákra
allative	kánikulához	kánikulákhoz
elative	kánikulából	kánikulákból
delative	kánikuláról	kánikulákról
ablative	kánikulától	kánikuláktól
non-attributive possessive - singular	kánikuláé	kánikuláké
non-attributive possessive - plural	kánikuláéi	kánikulákéi

Possessive forms of kánikula
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kánikulám	kánikuláim
2nd person sing.	kánikulád	kánikuláid
3rd person sing.	kánikulája	kánikulái
1st person plural	kánikulánk	kánikuláink
2nd person plural	kánikulátok	kánikuláitok
3rd person plural	kánikulájuk	kánikuláik

Derived terms

• kánikulai
• kánikulás

 

Further reading

• kánikula in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN