kényszerűség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kényszerű +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkeːɲsɛryːʃeːɡ]
  • Hyphenation: kény‧sze‧rű‧ség

Noun[edit]

kényszerűség (plural kényszerűségek)

  1. necessity

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kényszerűség kényszerűségek
accusative kényszerűséget kényszerűségeket
dative kényszerűségnek kényszerűségeknek
instrumental kényszerűséggel kényszerűségekkel
causal-final kényszerűségért kényszerűségekért
translative kényszerűséggé kényszerűségekké
terminative kényszerűségig kényszerűségekig
essive-formal kényszerűségként kényszerűségekként
essive-modal
inessive kényszerűségben kényszerűségekben
superessive kényszerűségen kényszerűségeken
adessive kényszerűségnél kényszerűségeknél
illative kényszerűségbe kényszerűségekbe
sublative kényszerűségre kényszerűségekre
allative kényszerűséghez kényszerűségekhez
elative kényszerűségből kényszerűségekből
delative kényszerűségről kényszerűségekről
ablative kényszerűségtől kényszerűségektől
non-attributive
possessive - singular
kényszerűségé kényszerűségeké
non-attributive
possessive - plural
kényszerűségéi kényszerűségekéi
Possessive forms of kényszerűség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kényszerűségem kényszerűségeim
2nd person sing. kényszerűséged kényszerűségeid
3rd person sing. kényszerűsége kényszerűségei
1st person plural kényszerűségünk kényszerűségeink
2nd person plural kényszerűségetek kényszerűségeitek
3rd person plural kényszerűségük kényszerűségeik

Further reading[edit]